2011. augusztus 26., péntek

Egy éves projekt

KicsiKatónál olvastam róla. És nagyon megtetszett. Pontosabban az, hogy kitartóan, 365 napon keresztül csinálsz valamit. Minden nap. Ha jó a kedved, akkor is, ha rossz a kedved akkor is, ha esik, ha fúj, ha süt nap, akkor is.
Kató úgy fogalmazott, mindegy mit csinálsz, csak azt tedd kitartóan, és lépd át a korlátaidat. Nos, ez pont nekem szól. Kitartás, amihez nagyon-nagyon fontos a türelem, és átlépni a - sokszor rosszul - berögzült szokásokon. Nekem ezt mutatja ez a feladat és most én is belekezdek.
Szeptember 1-jétől (nálam mindig ekkor kezdődik egy esztendő, és nem január 1-jén) két dolgot kitartóan fogok csinálni.


1. Minden nap horgolok egy virágot. Kicsit, nagyot, színeset, egyszínűt, tavaszit, nyárit, mindenfélét. 1 nap - 1 virág. Vasárnaponként megmutatom, mit alkottam a héten.


2. Minden héten elolvasok 1 verset. A kiválasztott verset a hét minden napján fogom olvasni, lehetőleg többször is.

Ezek megvalósításához kérem a segítségeteket.

Először is kívánjatok sok erőt és kitartást, főleg a nehéz, "semmihez semmi kedvem" napokon,
másodszor hálás lennék horgolt virág leírás linkekért,
harmadszor pedig ajánljatok nekem verseket. Szépet, vidámat, szomorút, szerelmeset, tájleírót, magyart, külföldit, vicceset, komolyat, bármilyet, ami Nektek tetszett. Író és verscím megjelöléssel. Lehetőleg neten fellelhetőt, de szívesen megyek könyvtárba is.

Van egy szép kis füzetem, amibe kézzel beleírom az adott hét versét és minden nap elolvasom. Hétfőnként ide is felteszem, hogy ha van kedvetek, tartsatok velem. Verselemzésre nem vállalkozom, de a füzetkébe biztos írok saját kis megjegyzéseket. Gondolatokat, érzéseket.

Köszönöm, ha bátorítotok és segítetek! :-)

Fonalat

festettem. Hagymahéjjal. Rikker gyapjú fonalat. Ilyen lett:







2011. augusztus 20., szombat

Anyukámnak

névnapjára készítettem ilyen kis levendula illatpárnácskákat. Lehet tenni ruhák közé, vállfára, ajtógombra. Díszként, illatként egyaránt használható.
Miből készült?
Hozzávalók:
filcesített gyapjúpulcsi, bolhapiacon vásárolt horgolt terítő, egy kis szárított levendula, szatén szalagocska és szintén bolhán vásárolt gombocska.
Ötlet innen.
(Ha valakinek van felesleges, használaton kívüli csipkéje, horgolt terítője, vissza ne fogja magát, írjon egy mailt és megegyezünk valami cserében. :-) )









2011. augusztus 14., vasárnap

Nemezeltem

egy szütyőkét, tarisznya félét még régebben. Pántot most kapott és már fotóztam is. A zárhatóságát hamarosan megoldom. Most csak megmutatom Nektek.
(Első nemeztatyónak egész jó lett.)





A bolha

Rákaptam. A bolházásra. Pontosabban a bolhapiacra járásra és kincsvadászatra. Évekkel ezelőtt is voltam egyszer-kétszer, de akkor még nem sikerült az ízét megérezni.
Most viszont annál inkább. Már csak pusztán a nézelődést is imádom. De amikor sikerül egy-egy nekem tetsző kincset lealkudni, nagyon jó áron, kifejezetten olcsón megvenni, hát az fantasztikus érzés. Vettem már pár könyvet, pénztárcákat
 a csatja miatt,
lányoknak játékot, főleg a babakonyhába apróságokat, horgolt terítőket és ezt a 
helyes vajtartót, amiben nem vajat tartok, hanem szezámsót.




 Éééééés ezt a varrógépet:


Szabadkaros, hímez, ikertűs, és olyan varrásokat tud, amikre mostanság vágytam, 
de az első "szerelmem" nem tudja.


Ez a legnagyobb szépséghibája, ezt nem tudtam sehogy sem leszedni. Egyébként tökéletes, gyönyörű, alig van rajta egy-két apróbb kopás, pedig korából adódóan akár ütött-kopott is lehetne.




Barátnőmmel együtt indultunk a kincsvadászatra, és mondta, hogy kicsit később találkozni fog az egyik aukciós oldal varrógép-gurujával, mert hoz neki egy gépet. Már elég sok apró, de szép és/vagy hasznos holmit begyűjtöttünk, amikor megláttam ezt a gépet. A szívem nagyot dobbant és éreztem, hogy itt történni fog valami. Történt is. Beleszerettem ebbe a gépbe. Anélkül, hogy az előzőhöz hűtlen lennék. Mindkettőt nagyon szeretem. 6000 Ft-ért hoztam el úgy, hogy ki sem próbáltam.
Fél óra múlva találkoztunk a varrógép-guruval, akit gyorsan megkértem, hogy vessen egy pillantást a szerzeményemre. Izgatottan vártam, hogy mit fog rá mondani, de miután többször is megjegyezte, hogy ha én nem kérném, akkor ő szívesen átvenné, megnyugodtam. Arra a kérdésemre, hogy mennyit adott volna érte (nem mondtam meg előre, hogy én mennyiért vettem), azt mondta, 6000-ért többet biztosan nem. Ez is igazolt, hogy jó vásárt csináltam. 
Hazahoztam a Kicsikét (rendesen van súlya, hiszen 99%-ban vasból van) és egész nap fülig ért a szám. Félve mertem kipróbálni, nehogy csalódjak és ne működjön. Legnagyobb örömömre tökéletesen működik. Kellett rajta kicsit állítanunk, és eltartott az is, míg rájöttem, mi, micsoda. Nagyon jó kézikönyv van hozzá, de időbe telik, amíg a gugli és barátok segítségével lefordítom. 
Megtisztogattam, letörölgettem, már csak egy kis olajozásra, majd a bevetésre vár. 



Ez a lámpa

már elég régóta megvan. Barátainktól kaptuk, mégpedig úgy, hogy örömmel újságolták, mi mindent találtak a bolhapiacon, többek között ezt a lámpát is. Vicceskedve mondtuk, hogy nem is igazán illik az ő lakásukba, nálunk sokkal jobban mutatna. Hát nekünk ajándékozták. Azt hittük, nem is működik, gyertyákat terveztünk a körték helyére, de ez mindig elmaradt. Hosszú ideig a kerti kiülőnknél díszelgett, de a napokban bekerült a lakásba. Még mindig gyertyákban gondolkodtunk, amikor kezünkbe akadt egy beleillő villanykörte. S lőn világosság! Gyorsan vettünk is bele még olyan körtéket és beüzemeltük. Imádom! Nekem nagyon tetszik! Szerintem csodaszép!













2011. augusztus 13., szombat

Más tollával

nem szoktam ékeskedni, de ezt mindenképp szerettem volna megmutatni.
Talán már írtam, hogy egy jó ideje vonz a virágos, csipkés, fodros formáció. Régóta nézegetem a vintage, shabby chic, country stílusú blogokat, ahonnan rengetek ötletet elraktároztam a majdani megvalósításokhoz. Úgy érzem, megtaláltam azt, amit szeretek, amilyen környezetben jól érzem magam, és tervben van ennek elérése. A házunk átalakítását, amihez minimális anyagi befektetés szükséges, azt elkezdtük, most már csak időt kell hozzá teremteni. Amihez pedig több pénz szükséges, az célként lebeg előttünk.
Ruhatáram is komoly frissítésre vár. Elsőként kitaláltam ezt a szoknyát. Nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, csak jött egy gondolat, adott volt egy régi farmer és egy turkálóban vásárolt ágytakaró. Igen, bizony! A virágos anyag korábban ágytakaróként funkcionált valamely angliai lakásban. Még a 100%-os újrahasznosítás is megvalósult!
Mivel nem volt elég önbizalmam a varráshoz, Csilla barátnőmet kértem meg, hogy készítse el, amit kitaláltam. Anyag volt bőven, ezért a lánykák is kaptak egy-egy kis ruhácskát.
A nadrág egyik szárából, amelynek oldalán zseb is volt, készült egy táska (még a zöld előtt, de most már én is bele mernék fogni).
Szerintem nagyon-nagyon szép lett minden.
Egyedül a táska vállpántját cseréltem ki, mert Csillának kevés időt hagytam az elkészítésre, ezért amit ő varrt rá pántot, az nekem nem tetszett. (Nem a saját anyagából készült, én pedig azt szerettem volna.) Szóval egy incifinci varrás a részemről is van ebben a munkában.












Csak képekben